XXII. Nemzetközi Nyári Egyetem - Válságok és túlélőgyakorlatok

Mindentudás Nyári Egyeteme a határon

A Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete 2017. augusztus 21. és szeptember 01. között adott helyet a 22-ik Nemzetközi Nyári Egyetemnek, mely a hagyományoknak megfelelően nem egy szűk szakmai tudás szegmenst vett célba, hanem olyan előadásoknak és kerekasztal beszélgetéseknek adott helyet, amelyek a világ, s benne Közép-Európa állapotáról tudósítottak.

 

 

A Kőszegen megrendezésre kerülő nyári egyetemek különlegésségét egyrészt a város, másrészt a városban működő Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete és elődje az ISES Alapítvány adja. Kőszeg határváros volt, s ma is az. A kőszegi nyári egyetemek mindig is a határokat feszegették, melyet megosztják a tudományokat, megnehezítve a jelenségek komplexitásának megértését.

 

 

2017-agusztusában közép-európai nézőpontból a világ ügyei kerültek terítékre, különös tekintettel a politikára, a gazdaságra, a környezeti problémákra, melyek ügyei elválaszthatatlanok a kultúrától. 10 nap alatt több mint 70 előadó fordult meg Kőszegen. Első alkalommal került sor az előadások és kerekasztal beszélgetések interneten keresztül történő élő közvetítésére, ami kinyitotta a Zwinger-Öregtorony belső terét, ahol a tanulmányi események zajlottak. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első napon az intézet főigazgatója, Miszlivetz Ferenc megnyitóját követően Erhard Busek, Ausztria egykori alkancellárja, Bogyay Katalin, Magyarország ENSZ nagykövete és Réthelyi Miklós, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke beszéltek Közép-Európa helyéről az Európai Unióban. Mindhárom előadó egyetértett abban, hogy Közép-Európa jelentős, kihasználatlan tartalék az EU számára.

 

 

 

 

 

Ezt a gondolatot folytatták a délutáni kerekasztal megbeszélés résztvevői, Pók Attila történész azon az állásponton volt, hogy Közép-Európa ma már csak az európai kollektív történelmi emlékezet része, a közép-európaiak kulturális identitásának szempontja, de a régió a 21-ik században már nem azonos azzal az entitással, melyet Szűcs Jenő annak idején a múlt század 80-as éveiben írt le akkor nagy hatású esszéjében. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter ezzel szemben úgy érvelt, hogy Közép-Európa valósága ma is aktuális, s az egykori Osztrák-Magyar Monarchia nemzetfeletti szerveződésének tapasztalatai hasznosíthatók lennének az Európai Unióba tömörült országok számára is. Ellison-Kramer osztrák nagykövet asszony számos gyakorlati példát hozott föl arra, hogy a diplomácia mindennapjaiban a közép-európai kötések mennyire jelen vannak. Említette a Mária Terézia-évet, az 1867-es kiegyezés évfordulóját, az ösztöndíj programokat. Ljubov Siselina a Moszkvai Európa-Intézet munkatársa az orosz látószöget képviselve elmondta, hogy Oroszország felől nézve Közép-Európa összekötő kapocs Kelet-Európa országaihoz. Schöpflin György EP-képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati politikai értékrend középpontjában lévő demokrácia sokféle jelentésű, minden gyakorlati megvalósulás esetében másképpen megmutatkozó fogalom, s csak félreértésekre vezethet, ha a demokráciáról vitatkozók nem rögzítik előzetesen, hogy az egyes szavakon mit értenek. Veres Valér kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára az európai identitás alakzatok szociológiai adatait mutatta be Európa egyes alrégióiba tartozó országokat összehasonlítva. Az európai vonzás láthatóan annál erősebb, minél távolabb élnek az Európa mag országaitól a magukat európainak tartó emberek.

 

 

 

Este mutatta be Mátay Mónika Bogyay Katalin könyvét, melynek kapcsán a nagykövet asszony elmondta, hogyan tudta elérni, hogy az ENSZ-ben nyilvánossá tették a mártír dán diplomata, Povl Bang-Jensen által 1956-os menekültekkel készített interjúkat.  A bemutatót követően Bo Lidegaard, Bang-Jensen szakértő arról beszélt, hogy az USA és a Szovjetunió a szuezi válság során született váratlan koalíciója hogyan járult hozzá a magyar forradalom vérbefojtásához.

 

A következő napon a világ biztonságát fenyegető ügyekről esett szó. Bogyay Katalin nagyívű előadásában az ENSZ reformjáról beszélt, melynek célja a tagállamok egyetértésének és összefogásának tökéletesítése a világ békéjét fenyegtető veszélyek elhárítása érdejében. James Skelly, az iASK kutatója az USA globális katonai szerepvállalásának ellentmondásait feszegette, s Lidiha Georgieva, a Skopjei Egyetem UNESCO nemzetközi kapcsolatok tanszékének vezetője a konfliktus megelőző diplomácia esélyeit boncolgatta a mai világban.

 

 

 

 

 

A migráció kérdésével külön panel foglalkozott. A panelt Jody Jensen vezette. A meghívottak elsősorban saját élményeiket mondták el. Az érintettség sajátos érzelmi többletet vitt be az individuális narratívákba, melyek mögött ott sejlik a 21-ik századi Európa legnagyobb kihívása. Este mutatta be a panel egyik részvevője, Nikola Ivanovski kisfilmjét.

 

Augusztus 23-án délelőtt a közgazdászoké volt a szó. Az előadások és a viták középpontjában a neoliberális közgazdasági doktrina kulcsfontosságú maximája, a költségvetési egyensúly, ha kell drasztikus eszközökkel történő biztosítása állt. Andor László a költségvetési egyensúly biztosításának sokféle lehetőségét mutatta be. Stuart Holland az az infrastruktúrába, egészségügybe, iskolázásba történő beruházások mellett érvelt, melyek nem számítanak be a költségvetési hiányba, ha az Európai Beruházási  Bank kötvényeiből finanszírozzák azokat. Fokasz Nikosz a görögökre kényszerített megszorítás-politika társadalmi következményeit mutatta be sziporkázó előadásában.

 

 

 

 

Délután visszatért a demokrácia témája, mely olyannyira felpezsdítette a hétfő délelőtti Európa-panel vitáit. A demokrácia deficitjei felöl közelítve könnyebb volt megérteni, hogy a jogállam, a szabad nyilvánosság, a tisztességes választások, az emberi és kisebbségi jogok tiszelete nélkül a demokrácia üres szó, függetlenül attól, hogy milyen jelzőt aggatnak rá. Dimitar Nikolovski, Igor Stipic és Radaslow Markowski Macedonia, Bosznia-Hercegovina és Lengyelország eseteit ismertette.

 

Az első hét negyedik napján a környezettel foglalkozó tudományoké volt a szó. Gelencsér András, Szöllősi-Nagy András és Bogárdi János előadásai alapján nyivánvalóvá vált, hogy a Földön rendelkezésre álló víz és a levegő minőségi és mennyiségi paramétreinek romlása mögött társadalmi okok vannak, melyek az egyenlőtlenségben, a rossz kormányzásban, a globális érdekeket háttérbe szorító partikuláris üzleti és politikai érdekekben gyökereznek. A migrációs feszültségek egyik legfontosabb kiváltó okai az Afrikát sújtó környezeti katasztrófák, melyeket súlyosbít a demográfiai robbanás. A menekülési útvonal végpontja nem lehet más, mint a Földközi tengeren át az európai kontinens.

 

 

 

 

Délután Szathmáry Eörs szervezésében a természettudomány jövőjének kérdései kerültek terítékre. Szathmáry a magyar természettudomány fiatal kiválóságait hívta össze, akiket arra kért, hogy a fizika, a csillagászat, az evolúciós biológia művelőiként nézzenek szembe egy elképzelt varázsgömbbe, s mondják meg, szerintük mit hoz a jövő a természettudományok számára. A válaszolókhoz csatlakozott a neves osztrák természettudós és tudományszerveztő Peter Schuster  és Harold de Vladar a müncheni Parmenides Alapítványtól. Valamennyien azt mondták, hogy a jövő a természettudományok egységesülése, és olyan gyakorlati eredmények elérése, melyek révén meghosszabbodik az emberi élet, javul minősége, pontosabbá, gyorsabbá és hatékonyabbá válnak a kutatási és számítási eszközök.

 

 

 

 

 

 

 

A hét utolsó napjának délelőttje a társadalomtudományok egyik legszenvedélyesebben vitatott kérdésevel, a “társadalmi nemek” témájával kezdődött. Agári Izabella vezette a panelt, melynek résztvevői, Pető Andrea, Weronika Grzebalska és Jody Jensen voltak.

 

Délután a populáris kultúra és a politika viszonya került terítékre, ami óhatatlanná tette, hogy visszatérjenek a korábbi politikatudományi tárgyú előadások és panelek témái, a nyilvánosság, a demokrácia, a részvétel, az emberi és polgári jogok. 

 

 

 

 

 

 

 

A második hét első napjának délelőttjét Boda Dezső szervezte, Két ipari szereplőt, egy természettudóst és két társadalomtudóst hívott meg. Kroó Norbert a 4.0 technológiai forradalom szellemiségéről beszélt, melynek lényege a kvantumfizika természettudományi paradigmája. Siszer Tamás és Kántor Zoltán a 4.0 ipar radikálisan új termékeit és szolgáltatásait mutatták be, melyek a teljes összekapcsolatság gazdasági és társadalmi terében bontakozhatnak csak ki. Z. Karvalics László az új technológiai világot és a társadalmat egységesítő folyamatokat mutatta be, melyek evolúciós logika mentén fokról-fokra, sok, kudarcos kezdeményezést maguk mögött hagyva végeredményben teljesen átalakítják a földi életet. Csepeli György, a 4.0 forradalom tömör SWOT elemzését adta. A veszélyek közül kiemelte a “jelentésvesztés” veszélyét, ami akkor következhet be, ha a 4.0 ipari forradalom adta lehetőségekbe beleszédülve elfelejtkezünk a létről.

 

 

 

 

 

 

Augusztus 29-én a Nyári Egyetemen belül egy olyan nemzetközi konferencia zajlott le, melynek témája a lehető legszorosabban kapcsolódik a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete által képviselt interdiszciplináris szemlélethez. A kreatív, fenntartható városfejlesztés az Intézet egyik kiemelt kutatási témája. 2017-ben a 3-ik nemzetközi KRAFT konferenciára került sor Kőszegen, mely ebben az évben a Pannon Városok Szövetségének elnökségét adja. A Pannon Városok egyben a KRAFT szellemében fogant elgondolások és projektek színterei. A nemzetközi konferenciát nyitó beszédét Miszlivetz Ferenc tartotta meg, majd a térség országgyűlési képviselője, Ágh Péter beszélt arról, hogy Nyugat-Magyarország jövője elképzelhetetlen az innováció, az integráció, a kreativitás társadalmiasítása nélkül. 

 

 

 

 

 

 

 

Az előadások különböző európai és észak-amerikai városok példáin mutatták be, hogy milyen hatalmas erő rejlik a városi társadalmi szövetben, ha azt az összefogás, a fenntarthatóság és a kreativitás dinamizmusa mozgatja. Hillary Brown az Egyesült Államok Ohio államában lévő Oberlin példáján mutatta meg a környezettudatos közösség-és városfejlesztés fenntartható következményeit. Daniel EsGuevillas ezzel szemben Los Angeles-t mint “állatorvosi lovat” mutatta meg, melynek vezetői és lakói képtelenek szembe nézni a fenntarthatatlanságból adódó veszélyekkel. Rudolf Klein történeti-városszociológiai előadásában az Osztrák-Magyar Monarchia nagyvárosainak kiépülése, az épületek stiláris megjelenése mögött rejlő etnikai-szociológiai logikát elemezte egészen eredeti módon.

 

 

 

 

 

 

 

A szerdai nap délelőttjén léptek színre Kerekes Sándor szervezésében a fenntartható gazdálkodással foglalkozó panel szereplői, akik azt bizonyították be, hogy a gazdasági érdek és a környezet érdeke összeegyeztethető, a magán-kezedeményezések nem feltétlenül kell ütközzenek a közjóval. Hillary Brown Lille város példáján mutatta be, hogy a hulladék hasznosítása révén keletkező gázok a tömegközlekedésben használt buszok működtetésére szolgálhatnak, s mindez korszerű, esztétikusan igényes épített környezetben oldható meg. Stefano Pogutz előadásából kiderült, hogy amit Brown “cirkuáris gazdaságnak” nevez, az innováció nélkül megvalósíthatatlan. Az innovációs folyamatot evolúciós módon kell elképzelnünk, mutatott rá Pogutz. Sokszáz gondolat születik, s előre nem lehet tudni, hogy melyik lesz közül a nyertes. Ráadásul, sok innovatív a termék a maga idejében megbukik, s csak később lesz belőle siker. Erre hozta fel példának a Kodak digitális kameráját, mely a maga korában senkinek sem kellett. Adam Budnikowski a nemzetközi kereskedelem környezetkárosító vonatkozásairól beszélt. Rafael Sarda előadásában arra helyezte a hangsúlyt, hogy bebizonyítsa, az üzleti szféra bekapcsolása nélkül a fenntartható gazdaság csak ábránd. Stuart Hollad hozzászólásában az állam proaktív szerepét emelte ki, melyet az Európai Unióban részben átvehet az Európai Bizottság.

 

Délután a már elkészült vagy elkészülőben lévő doktori munkák bemutatására került sor, melyek mindegyike a városmorfológia elméletét és módszertanát követte. A panel vezetője, Mátay Mónika a városok néma, épített tanúit megszólaltató “beszélő házak” projekt első eredményeit ismertette Kőszeg néhány jellemző épületének példáján. A házakban emberek éltek, akik megismerése, a jelenhez való közelítése a múlt megértésének és megértetésének páratlanul hatékony eszköze, s egyben igen jelentős hozzáadott turisztikai érték forrása is.

 

Az estébe hajló órákban Mátay Mónika és Fejérdy Tamás Kőszegen kalauzolták a nyári egyetem hallgatóit, elmondták a Pestis Oszlop, a Városkút, a Városház, a Plébánia templom és a Jurisich téren álló két kisebb templom titkait. A vezetés a zsinagóga bemutatásával ért véget. Rudolf Klein, aki a magyarországi zsinagógákról írt könyvet, arra hívta fel a figyelmet, hogy a kőszegi zsinagóga teljesen egyedi, egyetlen típusba sem illik.

 

A kőszegi nyári egyetemek hagyományaihoz illően este a kőszegi házak, paloták udvarain neves zeneművészek zenéltek, a Plébánia templomban orgonakoncert volt. Aznap késő este a Squelini Trio a Zwinger bástya alsó termében egészen rendkívüli koncertet adott, melyben újraéledt a 16.század velencei estek hangulata.

 

 

 

Az utolsó nap délelőttjén Bába Iván kérdéseire Danilo Türk, Szlovénia volt elnöke és Gordan Grlic Radman, Horvátország budapesti nagykövete válaszoltak. A kiinduló pont a Balkán volt, mely a nagykövet szerint nem pontos kifejezés, helyette szerinte a Dél-Kelet-Európa név a megfelelőbb. A lényegi kérdés persze az volt, hogy a balkáni országok milyen eséllyel integrálódhatnak az Európai Unió országainak értékek és érdekeken alapuló közösségébe. Felvetődött Törökországnak a térségben játszott szerepe, melyet Türk jelentősnek, de nem meghatározónak tartott. Gordan Grlic Radman a török szerepvállalást alapvetőbbnek tartotta. A beszélgetés legérdekesebb részei a térség etnikai, vallási csoportjainak hihetetlen tarkaságára mutattak rá, melyekkel a Jugoszlávia felbomlását követő véres polgárháború lezáródását követően kialakult állami keretek láthatóan mit sem tudnak kezdeni.

 

A vitában előkerült a már korábban megvitatott Bosznia-Hercegovina példája, mely valóságos állatorvosi lova a poszt-jugoszláv helyzet biztonságos és fenntartható rendezésére képtelen nemzetközi politikai szervezetek ténykedésének. A horvát nagykövet ugyanakkor rámutatott, hogy a konszolidáció az egyes országokban  “házi feladat”, melyet a helyi társadalmak helyett senki sem végezhet el.  Ennek megoldása természetesen nagyon nehéz, hiszen a jelenben élőknek kellene úrrá lenniük a megosztottságokon, melyeknek ők nem okai, csak elszenvedői. Akár Törökországot, akár a Balkán országait nézzük, azt látjuk, hogy az egész térség sok tekintetben foglya az egykori Oszmán Birodalom által uralt múltnak.

 

Délután Miszlivetz Ferenc vezette a panelbeszélgetést, mely a jövő egyeteme előtt álló lehetőségeket firtatta. A beszélgetésen részt vett Samuel Martin-Barbero, a madridi Camilo Jose Cela egyetem rektora, akinél jelenleg nincs fiatalabb rektor Európában. Rubin Zemon a skopjei Euro-Balkan Egyetemet képviselte. Andrea Pitasi a pescarai Gabrielle d’Annunzio Egyetemről jött. Dimitar Nikolovski, és Igor Stipic a fiatal, pályájuk elején álló nemzedékek nézőpontjából szóltak hozzá a vitához, melynek kiinduló kérdése az volt, hogy az egyetemi képzés szervezete lépést tart-e a felsőfokú képzés radikálisan megváltozott társadalmi funkcióival? A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elkerülhetetlen mennyiségi expanzió a minőség rovására ment, s úgy látták, hogy az egyetemeknek nyitniuk kell az üzleti világ, a városok, a civil társadalom fele. Pitasi az EU felsőoktatáspolitika iránti érdektelenségét emelte ki, mely nehézkessé és bürokratikussá teszi az egyetemi oktatók európai mobilitását. A vitában James Skelly vetette fel a kérdést, hogy mi az egyetemi képzés célja? A kérdésre a panel résztvevői sokféle választ adtak, de mindegyikük kiemelte a folyamatos megújulásra, kérdezni képes tudás vágyát, melynek felébresztése az egyetemek feladata. Vita bontakozott ki a digitális egyetem lehetőségeinek megítélésében, de abban mind a panel résztvevői, mind a velük vitatkozó diákok egyetértettek, hogy ha versenyképesekek akarnak maradni, akkor az egyetemeknek meg kell találniuk a helyüket a virtuális valóságban is.

 

A Nyári Egyetemen felvetett sok téma, sokféle nézőpont együttes megismerésének igazi haszna azonban nem az egyes témák és egyes nézőpontok megismerésében rejlett.  Az el nem múló hatás titka, hogy a sok téma, szempont, megközelítés együtt, egymásra hatva kirajzolta a jövő lehetséges irányait, melyek alakulása attól függ, hogy a Föld társadalmai képesek-e szembe nézni az emberi élet fizikai és metafizikai fenntarthatóságának kihívásaival.

 

A fizikai kihívások forrása a rohamosan romló természeti környezet, mely közvetlenül milliárdnyi ember életét fenyegeti, s közvetetten a Föld szerencsésebb tájain élők életére is negatív hatással van. A 4.0 ipari forradalom szuperintelligens megoldásai reális lehetőséget adnak a fizikai értelemben vett fenntarthatóság céljának elérésére, mely az emberi élet földi környezetének megtartását, a romlási tendenciák visszafordítását jelenti. Mindez azonban elérhetetlen a metafizikai értelemben vett fenntarthatóság nélkül, melynek alapja az emberi létezéstől elválaszthatatlan bizonytalanságokkal való szembenézés képessége, amit csak az identitás érzése adhat meg.  Ennek hiányában a Föld egészén elkerülhetetlenül bekövetkezik a “közlegelők tragédiája”, melyet mi magyarok Hankiss Elemér egyik diagnózisaként ismertünk meg.