Kőszeg története

Középkor

A mai Burgenland térsége, így Kőszeg környéke is, a 12-13. századtól, - a német katonai betörések elhárítása miatt - hadászati fontosságú lett. Sorra épültek a Kőszegi-hegységben is a kővárak, amelyek közül az egyik az Óház-tetőn található, ún. Óvár (Alte-Haus), azaz Felsővár volt, melyet a Kőszegi grófok alapítottak. Pontosan nem tudni mikor épült, de írásos emlék van arról, hogy 1248-ban már állt, ekkor ugyanis IV. Béla magyar király visszafoglalta az osztrák hercegtől. Ebben az okiratban „castrum Kuszug” (1248) néven említik.

A 13. század második felében a Németújvári család a hegytetőről a völgybe (a mai Kőszeg területére) tette át székhelyét és ehhez felépítettek egy új várat, az ún. Alsóvárat (a mai Kőszegi vár), mely reprezentációs célokat is szolgált.

Ezzel megalapították Kőszeg városát.

Az első lakók egy része német telepes volt, akik különböző kedvezményeket és kiváltságokat kaptak. Az erős város látványos fejlődésnek indult. A Németújváriak 1289-ben személyes összetűzésbe kerültek I. Albert osztrák és stájer herceggel, aki végül elfoglalta a várost, melyet 1291-ben III. András magyar király visszaszerzett és visszaadott a  Kőszegi családnak. A konfliktusok azonban továbbra is megmaradtak, ezért 1327-ben Károly Róbert elvette a családtól váraik többségét és a nyugati határtól távol, az ország belsejében adott nekik új birtokokat. Károly Róbert 1328-ban királyi városi címet adományozott Kőszegnek. Az Anjou-k idején Pozsony és Sopron mellett Kőszeg a legjelentősebb borkereskedő, borexportáló városok közé tartozott, borait délnémet területekre exportálta. Mindemellett igényes kézműipara is kialakult.

1445-ben III. Frigyes német-római császár elfoglalta Kőszeget, majd (1446) a városnak adományozta a ma is használatos címerét és ettől kezdve a város 1647-ig Alsó-Ausztria részeként Habsburg fennhatóság alatt állt. Mátyás király ugyan visszafoglalta és Magyarországhoz csatolta a várost (helyi legenda szerint maga Mátyás király is járt és megszállt Kőszegen), de az  csak rövid ideig volt magyar terület. A király halála után ismét osztrák település lett.

Ekkoriban Kőszeg jelentős szerepet töltött be a Bécs ellen vonuló oszmán sereg megfékezésében. A vár és a város feladata az volt, hogy pár napra feltartóztassa II. Szulejmán szultán hadát, hogy a Bécs alatt gyülekező birodalmi csapatok egyesülhessenek. A város legnevesebb eseménye az 1532 augusztusában lezajlott török ostrom volt. Jurisics Miklós horvát származású várkapitány vezetésével a viszonylag kis számú várvédők visszaverték a többszörös túlerőben lévő oszmán sereget. (A győzelem emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is harangoznak, amikor  a legenda szerint kivonult az utolsó török is a városból.) A győzelmet követő évben az osztrák császár Jurisicsot báróvá tette, majd a várat 1537-ben örökbirtokul neki adományozta, 1538-ban pedig az öt alsó-ausztriai terület kapitánya lett. Az ostrom után a város adómentességet és kiváltságokat kapott I. Ferdinánd osztrák császártól. Ezt követően a várat újjáépítették, ekkor nyerte el mai formáját.

A következő két évszázadban a város virágzásnak indult, és aranykorát élte, mely annak is köszönhető volt, hogy a Bécs és az Adriai-tenger közti útvonal egyik kereskedelmi állomása lett.

(E korszaknak köszönheti a város reneszánsz épületeit, mint például a Sgraffitós-házat, mely a város egyik legnevesebb épülete.)

Újkor

1648-ban a város visszakerült Magyarországhoz. III. Ferdinánd 1648. november 6-ától véglegesen szabad királyi városi jogot adományozott Kőszegnek, mely címét  1871-ig meg is tudta tartani. (Azóta is minden évben november 6-án a Király Nap ünnepséggel  emlékeznek az évfordulóra.)

1713. május 9-én további német telepesek (svábok) érkeztek, és Kőszeg mellett megalapították Kőszegfalvát (Swabendorf).

Az 1848–49-es szabadságharcban a város inkább Habsburg-hű volt, mégis elveszítette szabad királyi városi rangját..

1893-ban az Osztrák-Magyar Monarchia nagy hadgyakorlatot tartott Kőszegen, amin 160.000 katona vett részt. A rendezvényen jelen volt maga Ferenc József osztrák császár, magyar király és II. Vilmos német császár is, továbbá miniszterelnökök, miniszterek, külföldi attasék, követek, valamint a szász király, több Habsburg és bajor főherceg, sőt az angol királynő egyik fia is. Magyar részről díszruhába öltözött főurak, magyar főpapok, megyei és városi küldöttségek és a magyar kormány tagjai fogadták a királyt. Ferenc József és II. Vilmos négy napos tartózkodásuk során a Kőszegi Katonai Reáliskolában voltak elszállásolva. A rendezvénysorozat keretében udvari estélyt is tartottak kétszáz meghívott részére. A városban az esemény színvonalát emelendő díszkivilágítást használtak és hatalmas tűzijátékot rendeztek.

A 19. században a város életében érezhető hanyatlás kezdődött.

Az I. világháború utáni békeszerződéssel a város teljesen elveszítette vezető szerepét, ugyanis Kőszeg vonzáskörzetének közel kétharmadát Ausztriához csatolták. A helyiek környékbeli piacaikat ezzel szinte teljesen elvesztették, melyet a  város gazdasága megsínylett. Kultúra és oktatás terén azonban a régióban kiemelkedő szerepe volt, ún. „iskolaváros” lett. Rendelkezett polgári, evangélikus leány líceummal, katonai képzővel, főgimnáziummal, valamint tanítóképző intézményekkel. Továbbá a város katonai és idegenforgalmi irányába is próbált átalakulni, ez azonban csak a második világháborúig volt járható út.

A II. világháborúban sem folytak a városban és környéken heves harcok, azonban a helyi zsidóságot kitelepítették a városból. A háború alatt a magyar korona is töltött néhány napot Kőszegen, Ausztriába menekíttetése során. Továbbá a háború vége felé az egyik minisztérium is a városba költözött. Érdekes még, hogy Kőszeget elkerülték a bombázások, így egy épület sem sérült meg. Városi legenda szerint egy Kőszegen tanult diák, tanulmányai befejeztével az Amerikai Légierőnél kezdett dolgozni és a Kőszeghez való kötődésének köszönhetően megakadályozta a város amerikai bombázását. A szárazföldön nyomuló orosz katonák annál több pusztítást végeztek a városban. A megszállást követő napokban úgynevezett „szabad rablás” volt megengedett az orosz katonáknak, melynek a kőszegi családok egy jelentős része áldozatul esett. (A szabad rablás során az orosz katonák bármit bárkitől büntetlenül eltulajdoníthattak, nőket, lányokat megerőszakolhattak, ellenállás, vagy nyelvi nehézségek esetén gyilkolhattak.)

A háborút követően a németajkú lakosság jelentős részét kitelepítették a városból Németországba, Stuttgart környékére. Csak azok maradhattak, akik beszéltek valamennyire magyarul, magyarnak vallották magukat, vagy hajlandóak voltak neveiket magyarosítani.

A város annak is köszönheti, hogy megőrizhette középkorias jellegét, hogy a II. világháborút követően teljesen elszigetelődött.

A határzár évtizedekre elzárta, nemcsak külföldtől, hanem az ország belsejétől is. Engedéllyel lehetett csak belépni Kőszegre még a magyaroknak is. Mindenféle fejlesztést megvontak a várostól, így jelentősebb építkezések sem történtek és az addig meglévő intézményeket is inkább eltelepítették a városból. A helyiek a várost körülvevő hegyekbe nem mehettek szabadon. Mindenütt szigorú ellenőrzések voltak. Mindennek fő oka a „Vasfüggöny” és az emigráció elleni fellépés volt, ugyanis Kőszeg a biztonsági határsávhoz tartozott. A hidegháború idején sokan próbáltak Ausztriába szökni a Kőszegi-hegységen keresztül. Legtöbbüket a kanyargó határ miatt végül elfogták.

Napjaink

1989-ben az ország határai megnyíltak Ausztria felé és az egykor Kőszeghez tartozó területek felé, de a korábbi rend nem állt teljesen helyre. A rendszerváltást követő években nagy bevásárlóturizmus indult mindkét oldalról, mely néhány év alatt lecsillapodott és mára inkább csak a szolgáltatóiparra jellemző. 2004-ben Magyarország schengeni övezethez való csatlakozását követően a határ teljesen megszűnt és újra szabad az átjárás Ausztria és Magyarország között.

A régi épületek, terek fokozatosan megújulnak és ismét a középkori, romantikus hangulat kerül a középpontba.

Az „ország ékszerdobozának” is nevezett kisváros mára ismét kiemelt turisztikai úticél, ugyanis mindenki kedvére válogathat a város gazdag történelmének köszönhető látnivalóiból. Alig akad olyan turista, akit ne varázsolna el a város.